2025. augusztus 1. péntek - Boglárka napja van - holnap Lehel napja lesz.
- Ön itt van:
-
Nyitó oldal
-
Archívum
- Uncategorised
A lelki napok kiemelt szerepet töltenek be iskolánk életében, hiszen ezek az alkalmak lehetőséget teremtenek diákjainknak és pedagógusainknak egyaránt az elcsendesedésre, a lelki feltöltődésre. Az idei nagyböjti lelki napunkon különleges vendégeink voltak. 7 egyetemista fiatal érkezett hozzánk Írországból, Németországból és az Amerikai Egyesült Államokból, akik a NET Ministries Ireland katolikus ifjúsági szervezet missziós tagjaiként jártak Magyarországon. A NET olyan programokat és eseményeket szervez szerte a nagyvilágban, amelyek célja az, hogy a fiatalok a kortárs ifjúsági segítők támogatásával közelebb kerüljenek Istenhez és erősödjenek a hitükben. Köszönjük Pádár Tamásnak, a Lelkes Napok Ifjúsági Szolgálat és a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Ifjúsági Szolgálat titkárának, ifjúsági referensének, valamint a magyar önkéntes egyetemista fiataloknak (akik a szinkrontolmácsolásban segítettek), hogy a NET Ministries csapat tagjai a 2025-ös Missziós Héten iskolai evangelizáció keretében a Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskolában is hirdették az Örömhírt.
A lelki napon különböző imádságok, beszélgetések és szentségimádás is várta a felső tagozatos tanulóinkat. Az újszerű játékok során a diákok lehetőséget kaptak arra, hogy mélyebb kapcsolatot alakítsanak ki Istennel, és személyesen is megtapasztalják a hit erejét és fontosságát. Balogh Ottó atya segítségével tanítványaink részesülhettek a gyónás szentségében, bűnbánatot tarthattak, élhettek a jóvátétel szándékával, így lelki megújulással várják a kereszténység legnagyobb ünnepét.
Az alsó tagozatos gyerekek lelki napját Szigeti Antal plébános atyával folytatott lelki beszélgetések és keresztútjárás is gazdagította. A szentmisét Ilyés Zsolt atya celebrálta, akinek gondolatai a közösség összetartásáról szóltak, hogy a tanulók még inkább megéljék a lelki nap üzenetét. Köszönjük a 2. osztályos tanulóknak a felolvasást és a ministránsoknak a szolgálatot!
Hisszük, hogy a Savio katolikus iskola idei nagyböjti lelki napja új impulzust adott a fiatalok vallási életének, tovább erősítve diákjainkban Jézus szeretetét, hogy a világ zajában is meghallják Isten hangját.
Tanulóink gondolatai a NET Ministries vezette lelki nap kapcsán:
„Jó volt, hogy tudtunk a fiatalokkal beszélni angolul Istenről, még az is, aki nem tud annyira. Nagyon tetszett a rövid műsor, amit előadtak nekünk Jézusról.”
„Sokat lehetett fejlődni Isten felé, még akkor is, ha rendszeresen szoktál imádkozni, beszélgetni Istennel. A kedvenc foglalkozásom az volt, amikor el kellett dönteni, hogy egyetértek-e vagy sem a megfogalmazottakkal. Szerintem itt nem csak Istennel és Istenről beszélgettünk, hanem számomra egy nagyon jó önismeret is volt.”
„Nagyon kedvesek voltak az egyetemisták, tetszettek a foglalkozások és a játékok is, egy szóval briliáns volt a lelki nap. Különleges volt az is, hogy most nem a tanárok tartották a lelki napot, hanem külföldi fiatalok, így gyakorolhattam az angol nyelvet is. Rájöttem. hogy többet kell imádkozzak.”
„Tetszett, hogy most ilyen rendhagyó, érdekes és változatos foglalkozások voltak a lelki napon. Mindenki kedves és segítőkész volt.”
„Érdekes volt, amikor az egyik foglalkozás során levelet kellett írni Jézusnak, és közben ment egy gyönyörű zene. Hasznos volt az is, hogy a beszélgetések során új szavakat tanultam angolul.”
„Az utolsó játék tetszett a legjobban, amikor a nagy zajban, kiabálások közepette kellett megtalálni a cipőmet. A belső hangra, Jézusra hallgattam.”
„Ötletes és kreatív volt az egész lelki nap. Köszönöm!”
A 7. osztályos tanulók közül három-három diák a Hebe Kft. által szervezett országos projektversenyen (Junior A2) vett részt.
Angol nyelvből Földi Rita, Domokos Anna és Nyerges Milán 16. helyezést értek el.
Felkészítő tanár: Fábiánné Laczó Mária
Német nyelvből Csertán Luca, Király Rebeka és Kocsubán Petra 7. helyezést értek el.
Felkészítő tanár: Palotás Enikő
Gratulálunk!
A nemzetközi Pí napot minden évben március 14-én tartják, mivel a dátum (3.14) megegyezik a matematikai π (pí) értékének első három számjegyével.
Az ünnepet 1988-ban Larry Shaw amerikai fizikus kezdeményezte, és azóta világszerte népszerűvé vált a matematikát kedvelők körében. 2019-ben az UNESCO hivatalosan is a matematika nemzetközi napjává nyilvánította március 14-ét.
Ezen a napon gyakran rendeznek matematikai versenyeket, előadásokat. Iskolánkban a felsős matematika tehetséggondozó szakkör 15 tagja Szabóné Vozár Katalin és Bíró Norbert „játékmesterek” segítségével különleges logikai játékokkal ismerkedve és játszva ünnepelték a nemzetközi Pí napot.
Savio Domonkos Turin közelében a Riva nevû kis községben született 1842-ben. Édesanyja térdein nevelõdik vallásossá. Már 5 éves korában ministrál. Sokszor a templom ajtaját még zárva találta. De õ letérdelt a puszta földre esõben, hóban... fejét az ajtóhoz támasztva meghajlott fõvel, összekulcsolt kézzel imádkozott, amíg az ajtót kinyitották. Leírhatatlan öröm töltötte el a szívét, amikor 7 éves korában magához vehette a Szentségi Jézust. „Ez volt az én legszebb napom!” szokta mondogatni. Ezen a napon az imakönyvébe ezeket a jófeltételeket írta: „Gyakran járulok a szentgyónáshoz és a szentáldozáshoz, ahogyan lelkiatyám megengedi. Vasár- és ünnepnapokat megszentelem. Legjobb barátaim Jézus és Mária lesznek.
Inkább meghalok, mintsem halálosan vétkezzem!” Ezeket a jószándékokat gyakran elolvasta és jóraindítói voltak minden cselekedetében egészen haláláig.
Tizenhat kilométer utat tesz meg mindennap, hogy tanulmányait elvégezhesse a községi iskolában. Mikor egy néni azt kérdezte, nem fél-e egyedül a hosszú úton, azt felelte: „Nem vagyok egyedül, mert Õrangyalom minden lépésemben elkísér.” És nem nehéz az út a tikkasztó hõségben? Feleli: „Semmi sem nehéz, ha olyan úrnak szolgálunk, aki jól megfizet. Ez az Úr a Jóisten, aki a szeretettel nyújtott vízet is megjutalmazza!”
Tanítója ajánlatára Don Boscohoz kerül. Apja Don Boscohoz vezeti, aki kikérdezi õt addigi tanulmányiról. Mikor a próbára adott szöveget kis idõ múlva szó szerint elmondja, Don Bosco így szólt: „Úgy látszik jó posztóval van dolgom!” Erre Domonkos így felelt: „Én vagyok a posztó, Ön legyen a szabó, kérem vigyen magával és készítsen belõlem szép ruhát a Jóistennek!” Elmondja Don Bosconak azt is, hogy a latin tanulmányai befejezése után Isten segítségével a papi pályára szeretne lépni. „Ne féljen, - mondotta - hogy gyenge szervezetem nem bírja a tanulást. A Jóisten, aki eddig egészséget és kegyelmet adott a jövõben is meg fog segíteni” Amikor Don Bosco megmondta, hogy magához veszi Turinba és kedves gyermekei közé sorozza õt, hálásan megragadta Don Bosco kezét, megszorította, csókolgatta mondván: „Remélem, hogy semmi panasz nem lesz ellenem!”
Elérkezett az indulás napja. Domonkos megcsókolva anyját és testvéreit elbúcsúzott. Kis batyujával a vállán, apja kezét szorongatva megérkezett Turinba az Oratoriumba. Don Bosco szobájába lépett. Míg apja Don Boscoval beszélgetett, õ körülnézett Don Bosco szegényes szobájában. Tekintete egy lapra irányult, amelyen Szalézi Szent Ferenc szokásos szavai voltak nagy betûkkel olvashatók, ezeket Don Bosco életének vezérgondolatául választotta: „DA NIHI ANIMAS, CAETERE TOLLE!” (LELKEKET ADJ URAM, MINDEN MÁST ELVEHETSZ!) Elgondolkozva mondogatta magában: „Megértem itt nem pénzrõl van szó, hanem a lelkek üdvösségérõl! Remélem az én lelkem is tárgya lesz ennek a munkának!”
Megkezdte az intézeti életét, amely elõször csak egészen közönséges volt, minden rendkívüliség nélkül. Minden szabályt szépen megtartott, szorgalmasan tanult, kötelességeit pontosan teljesítette, tanárait, társait szerette. Társai nem csak jámborsága, tudománya, de udvarias és kellemes bánásmódja miatt is szívesen társalogtak vele.
Egyszer egy hõsies kis esemény játszódott le életében. Két társa összeveszett és a szóváltásnak az lett a vége, hogy kõpárbajban akartak elégtételt szerezni maguknak. Domonkos ki akarta békíteni õket, de nem sikerült. Velük ment a kõpárbaj színhelyére s amikor lerakták a köveket, az öt követ, és kimérték a húsz méter távolságot, õ középre lépve elõvette kis feszületét, magasra emelve így szólt: „Jézus Krisztus meghalt ártatlanul és megbocsájtott megfeszítõinek! Az elsõ követ rám dobjátok...” E nem várt hõsiességre a két fiú kibékült és megbocsájtott egymásnak. Társai nagyon szerették õt, együtt pedig nagyon szerették a Szûzanyát s maguk között megalapították a Szeplõtlen Fogantatás Társulatát.
Don Bosco egyszer névnapján meg akarta örvendeztetni a fiúkat és így szólt:„Mindenki írja fel kívánságát egy papírszeletre!” Elképzelhtõ, milyen nevetséges és kicsinyes kívénságokkal álltak elõ. Domonkos csak e pár szót írta: „Óhajtom, mentse meg lelkem, neveljen szentté!” Domonkos annyit jelent: az Úré. „Még a nevem is azt jelenti, az Úré vagyok!” - mondogatta néha.
Don Bosco komolyan vette kérését, magához hívatta és így szólt: „Figyelj csak! Légy vidám, teljesítsd híven kötelességeidet a tanulásban és a jámborságban, tégy jót másokkal! Így az életszentség útján fogsz járni!” Domonkos minden követelménynek megfelelt.
Azonban Isten iránti szeretete, a lelkekért lángoló buzgalma korán felõrölték testi egészségét. Az orvos tanácsára haza kellett mennie. Szomorúan vált meg Don Boscotól, - akivel három évig volt együtt- és társaitól: „Viszontlátásra a Mennyországban!” Csak pár napig szenvedett otthon. „Ó mily csodaszépeket látok!” - szavakkal mosolyogva lehelte ki szép lelkét 15 éves korában.